versek

varga ibolya

Most, karácsonykor…

Mondom magamnak, most csitt!

Most csendben,

titkon súgd el óhajaidat.

Most el kell hinned,

hogy végre minden rendben.

bittner jános

KARÁCSONYI MONDÓKA

Én nagyon rossz isten voltam,

önmagam is káromoltam,

láttam magam csillagok közt,

és egy testet láttam holtan.

dobrosi andrea

Eskü elé

Aládobhatod horgonyod a mához,

de ne esküdj, mint hűtlen oltár előtt.

Hagyd a nyelved, ha igent csak kihámoz,

hebegve akarja a férfit, a nőt!

jeney andrás

Karácsonyének

Hogy nő a tél! – s hogy nőnek éjsötétek…

Sűrű varjúrajok takarnak csillagot,

Reggel csak szürke köd vár nyíló ablakot,

S kifagynak ősszel elvetett remények

ecsedi éva

Ha meghal a…

Szürke mosdatlan reggel néz be ma is az ablakon.

Könnyei csorognak végig a koszos üvegen,

csíkokat rajzolva siratja néma csendben,

magány - morzsolta napjai, hogyan olvadnak fel

a végtelen világtengerben.

maszong józsef

Sorsvonalak

halk sóhaj repíti tova az álmot

itt tartanám a tovatűnő képet

mindazt egymásra halmozni

amit elhozni csak az álom képes

péter erika

Karácsony nélküled

Ha fakó erkélyek

fényfüggönybe bújnak,

vakítóra törölt

ablakszárnyak mögött

gyertyalángok gyúlnak,

efraim staub

Lángokban élek

Költőnek vallom már magam

(álmokban élek)

befonják múló napjaim

olajos, kormos gépek

kardos andrás

Örülj a fénynek

... az eső szürke, monoton

függönye hullik alá,

de az esőfelhők fölött

szabolcs piroska

Ima Adventkor

Atyám, ki a mennyekben vagy

Egyfiad jövetelére várunk évről évre

évezredek óta és semmit sem tanulva

szenteltessék meg neved, de ne szóval,

kisszőlősi szánthó lóránt

Álom

Téli éj, csend, béke, álom;

vastag hó a vastag ágon;

szellő sincsen, néma minden,

így köszönt ránk a karácsony.

kárpáti tibor

Három ág

Fátyollány halovány

széllel száll elpirul

felszökken a Holdba

a tóba legurul

egy szívből három ág

rajta csüng a világ

ligeti éva

Ugrásra készen

itt állok a torony tetején

ugrásra készen

hivalkodok a ház tenyerén

ezen a részen

még szét se néztem, népes terek

fáradt emberek

baka istván

Tájkép fohásszal

Vonul a szürke téli ég:

kopottas írógépszalag,

sorjáznak a havas vidék

lapján a halovány szavak:

demeter zsolt

E m l é k k ö n y v b e

N.K.-nak 30 év után is

ma kacagnak még merészen

a rózsás arcú nők

de nézd amott fehéren

fáznak a vénülők

g.ferenczy hanna

FEHÉR ÉJSZAKA

Fenyő és éger áll a parkban

mereven, moccanatlanul,

tenyérnyi csöpp zug, keskeny ablak -

kint hó hull szakadatlanul.

kajuk gyula

Menni. Csak menni.

Menni. Csak egyre menni.

A távolságnak nekifeszülni.

Nem törődni szárazsággal,

éhséggel se szomjúsággal,

szirénhangokra nem figyelni;

csak menni, egyre menni…

millei ilona

Visszatérés

Kövekből kirakott kopár út

végére jutottam.

Lábaimnál örvénylő a lét

és örök.

juhász ferenc

Befele szállok, milyen titokba?

Ha befele szállsz, sose tudhatod a véges

végtelen sötét űrben,

a fekete-mínusz vákuum-tömbök képtelen-szűz

üregeiben

végh sándor

TŰZ ÉS VÍZ

(Szilvinek)

Tanult szándékok díszei

éhes ebédet terítenek

ünnepi asztalodra.

Recsegő kavicsok

koppannak, törik-zúzzák

csukott szemhéjadat.

szabolcsi erzsébet

Múlik

Ködbe tűnt a táj.

Már csak a homály

gomolyog álmaim

erdejében.

lelkes miklós

DECEMBER

aludni ment a kristályszemű ablak

gyertyát gyújtanak a lassú kezek

az árnyak lent a havon összebújnak

s az ágakon szélfútta verebek

oláh andrás

átváltozás

szikrákat locsol a messzi ég

madarak csőre hordja fák

virágzó énekét

erdei éva

December

Az ablakon át, hogy milyen a téli táj?

Ne kérdezd kedves, én téged látlak.

Odakint hó hull a megdermedt fákra?

Itt bent napfény, szerelem, s nyár van.

németh tibor

Az utca végén

Pihenő kezek a kocsma asztalon,

- egyiken körömig égett a cigi.

Nikotin kéjeleg a kisüstivel,

másnapos lehelet bűzlik a füsttel.

Nyolcórás életek hallgatják bambán,

ahogy nyikong egy gyári villamos.

fényesi tóth jános

Hiszen ismerlek benneteket mind.

Egy Igaz, ki felém lép, kezében étel, szemében

adomány. Másik ki vállát vonja, és kételkedik,

elvész utak rengetegében....