Lángokban élek

Költőnek vallom már magam

(álmokban élek)

befonják múló napjaim

olajos, kormos gépek

lángok ölelik át a testem,

ráncaim között szikrák égnek

(ti tudjátok, nem ezt kerestem)

magam tüzén, magamnak égek.

Mondjátok ! Meddig tart az élet ?

Sebes a lábam. Hosszú még az út ?

Fáradok. Már megremeg a térdem

S a lábam szolgamód mégis futva-fut.