Az utca végén

Pihenő kezek a kocsma aszta­lon,
- egyiken körö­mig égett a cigi.
Ni­kotin kéjeleg a kisüstivel,
más­napos lehelet bűzlik a füsttel.
Nyolcórás életek hallgatják bambán,
ahogy nyikong egy gyári villamos.

Sóvárgó szemek  nyaldossák  az üres,
szétszórtan ácsorgó pohár­teste­ket.
Faros farmer­ben egy pultos-lány forog,
bámész tekintetek kereszttüzében.
Sok sunyi pillantás blúzában matat,
s mo­satlan kezek már cipzárt keresnek.

Félkarú rablógép az egyik zugban,
úgy szedi a pénzt, mint az eltűrt sánta,
- ottmaradt sörért - légyfogó poharat.
Szilvakék foltokkal a szeme alatt
kurva kínálkozik, hol itt, hol amott,
s kilengve kering, az  asztalok mellett.

Foghíjas szavak így köpnek a sorsra.
Húgyfol­tos nadrág­ban zsebek fülelnek,
ahogy a tízesek százasra lelnek.
Sör habja festi a lankadó bajszot,
mikor az Isten szent lődörgő barma
      indul megölni egy újabb holnapot.