Menni. Csak menni.

Menni. Csak egyre menni.

A távolságnak nekifeszülni.

Nem törődni szárazsággal,

éhséggel se szomjúsággal,

szirénhangokra nem figyelni;

csak menni, egyre menni…

Szembe menni széliránnyal,

az egész ótvaros világgal;

menni sáros dűlőn,

olajfoltos betonon,

töltényhüvellyel és vérrel

felszórt karavánúton,

sínek közt a talpfák

végtelen során;

gyalogolni éjjel

és menni délután

és meg sose pihenni

üde patakpartokon

vagy erdők hűvösében;

mert űz a láz, a vágy,

az izgalom…

át hegyek gerincén,

át a kősivatagon…

tengereken át,

és át a Tejúton.

Míg megérkezek hozzád.

Mert ezt akarom.